2005-ben tulajdonképpen Édesanyám unszolására lettem pedikűrös. Ő akkor már több, mint 18 éve dolgozott ebben a csodálatos szakmában. Eleinte nem akartam beadni a derekamat, mert az éles szerszámok megrémítettek, amivel dolgozott. De ma már tudom, hogy ez az egyik legfontosabb dolog, hogy az eszközök a lehető legprecízebbek legyenek! Hosszú éveken át abból a tudásból dolgoztam,amit az iskolában kaptam, és amit Anyu segített.

Viszont tavaly májusban meglett életem első saját üzlete és pont ezzel egyidőben eszméltem rá, hogy mennyit fejlődött a szakma. Óriási lendülettel vetettem bele magam a tanulásba, aminek eredményeképp ma már sokkal összetettebb munkákat is bátran vállalok.

Nagyon inspirál az, hogy aki fájdalommal érkezik hozzám, az boldogan távozik!

Hiszem, hogy a fejlődésnek sosincs vége, így én is még folyamatosan tanulhatok!